A babák bőréről a legtöbben a puha, bársonyos, hibátlan szavakra asszociálunk. Sajnos ez nincsen mindig így. Az egyik leggyakrabban előforduló bőrbetegség gyermekkorban az atopiás dermatitis. Előfordulási gyakorisága különösen a fejlett országokban egyre nő.
Feltételezik, hogy ennek oka az iparososodás miatti fokozott környezetszennyezés, az erős tisztítószerek, a különböző illat- és színezőanyagok kiterjedt használata, a gyermekkori fertőző betegségek nagy részének elmaradása miatt az immunrendszer kevésbé edzett volta. Krónikusan fennálló bőrgyulladásról van szó, amely bőrszárazsággal, erős viszketéssel, gyakori fellángolásokkal jár. A kórfolyamat hátterében áll a bőr megváltozott és túlzott reakciója a különböző külső és belső behatásokra, ugyanakkor konkrét, a folyamatot kiváltó vagy befolyásoló allergént igazolni sokszor nem sikerül. A fizikai és érzelmi stressz provokálja, meglévő tünetek esetén súlyosbítja a folyamatot.
Az atopiás betegek 50%-ában a klinikai tünetek az első életév során, 80%-ban az első 5 év során jelennek meg. Az iskoláskorúak 7-17%-a érintett.
Ha pozitív a családi anamnézis atopiás dermatitis, szénanátha, asthma irányában, akkor a betegség előfordulásának nagyobb a valószínűsége az adott betegben. Az atopiás dermatitis az érintett gyermekek 50%-ában felnőttkorra gyógyul. Bár ezek a betegek a későbbiekben is fokozottan reagálnak az irritáló anyagokra, leggyakrabban kézekcéma fordul elő.
Az atopiás dermatitis bőrtünetei az életkorral fokozatosan átalakulnak, tipikus megjelenési helyei változnak. Ennek alapján 3 fő formát különíthetünk el: a csecsemőkori, a kisded ill. kisgyermekkori, valamint az ifjúkori formát.
A bőrszárazság és a viszketés minden életkorban állandó tünet. Csecsemőknél elsősorban az arcon, majd a törzsön jelennek meg vörös, viszkető, hámló foltok, de nem ritkák a nedvedző, helyenként összefolyó kiütések sem. Gyakran érintett a hajas fejbőr is. Kisdedkortól a tünetek egyre inkább a térd- és könyökhajlatban és nyakon jelennek meg, sokszor az arcbőr és a szemhéjak vörössége és hámlása is látható.
Az ifjúkori formában a krónikus, a térd és könyökhajlatot érintő bőrgyulladás mellett a csuklók, tenyerek, talpak érintettek, valamint a végtagokon láthatók erősen viszkető, vörös, beszűrt területek.
A kezelésben legfontosabb az alapterápia, a hidratálás. A megfelelően hidratált bőr sokkal ellenállóbb a környezeti behatásoknak.
A gyulladáscsökkentők jelentik a második lépcsőfokot, a fellángolt tünetek szüntetésére.
A hagyományos kezelés során a szteroid tartalmú kenőcsöket alkalmazzuk töményen, vagy semleges vivőkrémben hígított formában.
Az újonnan bevezetett immunserkentők a lokális immunválaszt befolyásolják. Hosszútávú alkalmazás mellett az atopiás dermatitisben szenvedő betegek akut fellángolásainak száma csökken. Nem kell számolni a lokális szteroid kezelés esetleges mellékhatásaival, a bőratrophia, striák kialakulásával. Viszont a lokális alkalmazás során átmeneti égő, csípő érzés előfordulhat, és mivel még nem áll rendelkezésünkre több évtizednyi kezelési tapasztalat, mint a szteroidok esetében, egyes, esetlegesen évek, évtizedek múlva fellépő mellékhatásokról még nem tudhatunk.
A kiegészítő kezelések közül első helyen említendők a viszketéscsillapítók, az antihisztaminok. Ezek tabletta vagy kapszula formájában beszedve csökkentik az allergiás gyulladást, és szakítják meg a kínzó viszketés, vakaródzás ördögi körét. Az atopiás dermatitis kezelésében fontos szerepe van a fényterápiának, a fürdő kezeléseknek, valamint a kiegészítő pszichoterápiának. Biztatóak a tapasztalatok a homeopátiás kezelésekkel is.
Dr. Jagicza Anna
